Egy fondü szerű étel első említését Homérosz Iliász költeményében olvashatjuk:
"Édes italt ebben vegyitett amaz isteni asszony,
pramnéi jó borból, melyhez most réz-reszelővel
kecsketurót morzsolt, s hintett rá hószinü lisztet."
(Devecseri Gábor fordítása)
Bár itt italként említik, de ez csak azt hangsúlyozza, hogy ez egy folyékony dolog, amit borból, reszelt sajtból és lisztből készítettek. Mi ez, ha nem az ős fondü?!
A ma ismert fondü nagy valószínűséggel a mai svájc területéről ered. Az elnevezés a francia "fondre" szóból ered, jelentése "olvaszt".
Kétség kívül az Alpokban találták fel ezt az ételt. A hegyek között, világtól elzárva kellett valahogy kihúzni a zord téli időszakot. A korlátozott lehetőségek és a találékonyság szülte, hogy a már megszáradt, kemény sajtot edényben felolvasztották, és abba kiszáradt kenyeret mártottak. Így csináltak a hulladék anyagból kielégítő, finom ételt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.