Fondü szubkultúra

kis finomság...

 Múltkor vendégül láttuk édesanyámat, és rajta teszteltük, hogy hogyan lehet hús fondüzni az új készlettel. Jól sikerült. Nem kockáztattam, úgyhogy csirke húst kockáztam fel.

A szószok is egyszerű fokhagymás, uborkás, meg egy francia salátaöntetes szósz voltak. Illetve ami még megbolondította, hogy feleségem sütött ki burgonya krokettet hozzá. Ez az én képességeimet már messze meghaladta volna.

Tanulság annyi volt csak, hogy az olajat (úgy mint a sajtot is) először jó a konyhán felmelegíteni megfelelő hőfokra, és csak úgy bevinni a saját lapjára, ami az étkezés alatt még megfelelő melegen tartja.

Mellékelve egy kép az üzemi hőmérséklet elérésekor.

Nagy dolog történ a héten! Felvatattam az új fondü főző edényt, és egyben az első csoki fondüm is megszületett. Sőt mi több, el is fogyott!

A recept ez az egyszerű csoki volt: http://fondu.blog.hu/2010/05/03/egyszeru_csokifondu Csak tejföl helyett simán tejjel csináltam. Emiatt lett Emma módra a neve, bár végül Emma nem evett belőle.

Na a lényeg, hogy az összetevőket egyből a fondü tálba tettem bele, és a konyhában a tűzhelyen melegítettem, olvasztottam össze. Amikor a massza már szépen folyt, akkor bent az étkezőben az elektromos melegítő már csak szinten tartotta a csoki hőmérsékletét. 

Mártogatni szőlőt, kivit, banánt, meg fekete áfonyát tettem mellé. Az áfonya nagyon ment hozzá!

A maradékot kihűlve betettem a hűtőbe, és másnap megdermedve megettük. Nem keményedett vissza annyira, csak simán megdermedt, kenhető állagú maradt. 

Mindenkinek ajánlhatom, ha fel akarja dobni a hétköznap esti kis csoki nassolást.

Leárazva vettem egy elektromos fondü készletet. Eddig idegenkedtem tőle, de nagyon kezesnek tűnt a kiállított darab alapján. Egye fene, eccer élünk, megvettem.

Az edény nagyon vékony falú, nagyon könnyű. Nem sajthoz való, mert könnyen elforog. Inkább csokihoz, vagy leveshez.

Így néz ki a drága... egyszerű, és majd kiderül hogy mennyire nagyszerű.

Recept:

25 dkg tej és étcsoki vegyesen
3-4 dkg vaj
2 dl tejszín
tej

A csoki összmennyisége 25 dkg legyen, egy része tejcsoki, de legyen benne ét is, mert különben túl édes lesz. Kb. 0,5 dl tej, hogy kellemesen krémes legyen.

Melegen is finom (nem kell feltétlenül folyamatosan melegen tartani), de hidegen sem dermed vissza, így ha kisebb gyerekeknek csináljuk, akkor lehet előre készíteni és már akkor adni, amikor langyos, így biztos nem égetik meg magukat.

Lehet mindenféle gyümölcsöt mártogatni, a kicsit savanykásabbak a legfinomabbak (pl. keményebb kiwi, szőlő), vagy piskótát, vagy nem túl édes kekszet.
 

Általánosan igaz, hogy a jó fondü tál nagyon masszív, nem törékeny, sokáig egyenletesen tartja a hőt, és könnyű tisztítani. Ezért a sajthoz például célszerű a vastag aljú kerámia tálakat használni.

Az elektromos verzióknál sokszor a beépített hőszabályzó megnehezíti az egyenletes hőmérséklet tartását. Hol bekapcsol, hol leáll, így a sajt hol folyékony, hol meg sűrűbb lesz. Ez idegesítő lehet, és ez a feszkó nem illik a képbe.

Több infót fogok még írni a különböző típusokról a közeljövőben képpel, magyarázattal, árakkal, ezzel, azzal, amazzal...

Az első vendéglős beszámoló helyszíne nem is lehet más természetesen, mint a fondü hazája, Svájc. Egy kiadós, tavaszi hegyi túrát követően, egy eldugott hegyi vendéglőben fogyasztottunk el egy hús fondü-t. A vendéglő neve Montagnard, és Montreux közelében a hegyen található. 

Az egész napos túra után hat óra előtt értünk a vendéglőbe. Elég éhesek voltunk a kirándulástól, meg lélekben már nagyon rákészültünk a kiadós vacsorára. ezért meglepett, amikor a pincér közölte, hogy sajnos a konyha csak fél héttől működik, addig sajnos várnunk kell. De hamar érkezett a megmentőnk, az enyhén ittas szakács személyében, aki érdeklődve hallgatta beszélgetésünket. Amikor mondtuk, hogy csak fondü-re vágyunk, azonnal ajánlkozott, hogy akkor ő megy, és lő valami húsnak valót! Én is felajánlottam a segítségemet, de óva intett, hogy nem céloz valami jól, vigyázni kell majd, nehogy eltaláljon. Mert akkor aztán emberhúst eszünk ma vacsorára. Aztán még mondott valamit, hogy jó lenne egy fél órát aludnia, de mégis inkább kibillent a konyhába. A pincér biztosított róla, hogy a vacsi rendben lesz.

Ha nem velem történik el sem hinném, mert az egész jelenet nem nagyon illik a svájci precíz életvitelhez. De nekem annál inkább tetszett ez a kis emberi közjáték. Azaz előjáték, hisz a kaja csak most következett.

Kockára vágott marhahús és forró olaj. Alap. Köretnek egy egész sor finomságot hoztak ki, kezdve a szószokkal. Majonéz háromféle ízesítéssel: paprikás, curry, fokhagymás. Száraz fűszernek oregano és fehér bors. A savanyú ízek kedvelőinek vegyes savanyúság, minikukorica, paradicsom. Elsőre furcsa volt a gerezdekre vágott sárgadinnye, de kiválóan passzolt ízében a húshoz. Nekem ez a savanyú tál ízlett legjobban. Alap köretnek pedig kenyeret és hasábkrumplit is hoztak. 

A kiszolgálás gyors volt, udvarias. Mivel rajtunk kívül senki sem volt aznap az étteremben, ezért nem került elő a hagyományos havasi kürt. Úgyhogy csak szétszerelve, a sarokba letámasztva tudtuk szemügyre venni. Viszont, hogy azért mégse maradjunk zene nélkül egy ilyen finom vacsora után, még a zongoránál szórakoztattuk magunkat egy egyszerű rock&roll alappal. Végül nagy dícséretek közepette búcsúztunk a pincértől és a keményen másnapos szakácsotól, aki azóta már petang-ot játszott pár helyi arccal az udvaron.

Képgaléria: Húsfondü és az ittas szakács

Fondü ára: 40 chf / fő

Minőség: kiváló, hangulatos faház

Elérhetőség: www.montagnard.ch

Egy fondü szerű étel első említését Homérosz Iliász költeményében olvashatjuk:

"Édes italt ebben vegyitett amaz isteni asszony,
pramnéi jó borból, melyhez most réz-reszelővel
kecsketurót morzsolt, s hintett rá hószinü lisztet."

                       (Devecseri Gábor fordítása)

Bár itt italként említik, de ez csak azt hangsúlyozza, hogy ez egy folyékony dolog, amit borból, reszelt sajtból és lisztből készítettek. Mi ez, ha nem az ős fondü?!

A ma ismert fondü nagy valószínűséggel a mai svájc területéről ered. Az elnevezés a francia "fondre" szóból ered, jelentése "olvaszt".

Kétség kívül az Alpokban találták fel ezt az ételt. A hegyek között, világtól elzárva kellett valahogy kihúzni a zord téli időszakot. A korlátozott lehetőségek és a találékonyság szülte, hogy a már megszáradt, kemény sajtot edényben felolvasztották, és abba kiszáradt kenyeret mártottak. Így csináltak a hulladék anyagból kielégítő, finom ételt.